Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

IN PROCESS

2013.04.22

 

MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI EGYETEM

 

Festő tanszék

SZAKDOLGOZAT

IN PROCESS/FOLYAMATBAN LEVÉS

Budapest

2013

Készítette: Tóth Anna

Témavezető: Radák Eszter

 

DLA, egyetemi docens

Udvardy Emese

egyetemi tanársegéd

 

 

 

FOLYAMATBAN LEVÉS

 

 

A KEZDETEK

 

Püspökladányban nőttem fel, korai találkozásom a hazai művészettel Topor András és köre volt. Másik élő példaként a szintén Debreceni kötődésű Bényi Árpád állt. Gyermekként meghatározók voltak az élénk társasági élettel és terpentinszaggal járó művésztelepek.

Az előadások szövegei megemésztetlenül kavarogtak bennem Picasso, Cézanne, Van Gogh képeivel. Számos külföldi példát különböző minőségű reprókról ismertem, a Galériában találkoztam Tóth Menyhért, Egry József, Csontváry, Rippl Rónai, és még sorolhatnám… munkáival.

 

Ilyen élményekkel kerültem be a profeszzionális művészeti oktatás kereteibe. Ekkor kezdtem első önálló kompozícióimat. Nem meglepő,hogy csendéleteimet felfokozott szín és expresszív ecsetkezelés jellemzi. Az oly sokáig visszafogott vágy és a példaképek vegyes kavalkádja szinte kirobbant belőlem a kartonlapok előtt állva. Elragadott az anyag élvezete. Közvetlenül a tubusból vittem fel a színeket, melyek a lapon keveredtek a tárgyak felszínét szétfeszítő foltokban.

(KÉPEK1-2)

 

ELINDULÁS

 

Ezekben az években az anyag különböző lehetőségei, a kompozícióban rejlő alternatívák kezdtek izgatni; a különböző eszközökkel felvitt felületek. Egyre inkább a képépítés lett festményeim témája. A csendéletek nyitott formái a tájképeken egymást átható síkokba rendeződtek. A pasztózus, festőkéssel felhordott felületek, kaparások, elfolyások és a tér élménye inspirált. Kokas Ignác expresszív anyaghasználata, egymásba nyíló terei, gazdagon árnyalt színmezői nagy hatással voltak rám ekkoriban. A „Bernáth nemzedék” térépítkezése ez.

(KÉPEK3-6)

 

A festmény tárgya immár ürügy lett egy önálló egység, a kép felületének összhangja érdekében.

A homogén, lágy átmenetekkel megfestett háttér és a motívum viszonya érdekelt. A nyugodt és mozgalmas, expresszív felületek egyensúlya. Képépítkezésem alapját az a feszültség adta, mely ebből a kontrasztból adódik. Harmóniába rendezett disszonancia.

 

"Picasso, Braque, Mondrian, Miro, Kandinsky, Brancusi, even Klee, Matisse and Cézanne derivetheirchiefinspirationfromthemediumtheyworkin. The excitement of their art seemstolie most of allinitspurepreoccupationwiththeinvention and arrangement of spaces, surfaces, shapes, colors, etc., totheexclusion of whatever is notnecessarilyimplicatedinthesefactors."(ClementGreenberg)

 

 

A STRUKTÚRA

 

Maurer Dóra színtanórái jelentették a következő sarokpontot. A kísérletező műhelymunka során teljesen elhagytam a tárgyi kiinduló motívumot. Helyét a kép belső szerkezete vette át, egy a képtér belsejéből kiinduló építkezés. Ezek voltak első nonfiguratív képeim.A különböző képrétegek struktúrája, az áthatások, az előtér-háttér felcserélhetősége, a felületi hatások érdekeltek.

(KÉPEK7-9)

 

A festményen az alapozás után kitakartam sávokat. A szabadon maradt felületre olajfestéket csurgattam, hengereltem. A híg olajfesték foltok organikus mintázatként jelennek meg a geometrikus struktúrában.Ezt a műveletet ismételtem több rétegen keresztül. Így a rétegek egymáson áttűnve, egymást áthatva egy összetett struktúrát hoznak létre. A sávok a kép szélén nem érnek véget, sőt összességében, mint egy belülről kirobbanva, a néző felé feszülnek.

(KÉPEK10-12)

Ez a fajta nyitott srtuktúraJackson Pollock képépítkezésével hozza rokonságba. A színmező túlmutat a zárt képtéren, akép önálló entitásként új teret nyit a néző felé. Michel Tapie a vásznat membránnak nevezi. A membránolyan felület, mely elhatárol, ám egyben átmenetet képez, így közvetítővé is válhat. A képi felület a vizuális létezés és a fizikai realitás határán fekszik, így a művészi gesztus egy köztes térben bontakozik ki.

Ez a köztesség kap hangsúlyt több táblából álló festményeimnél. A szerkezeti erővonalak ténylegesen szétfeszítik a kép síkját. Így az installáláskor a fal, mint új képépítő elem részévé válik a kompozíciónak. A határa néző és a mű tere között bizonytalan.

(KÉPEK13)

 

 

A FELÜLET

 

Az amerikai kritikus Harold Rosenberg az actionpainting terminussal kívánta felhívni a figyelmet a kalligráfiákkal és keleti mozgáskultúrával való rokonságra, mely elsősorbanJacsonPollochcsurgatott festményeinél adekvát. A japán Guttai csoportnál jellemző tradicionális filozófiai háttér, a természeti erők, az őselemek szimbolikus tartalommal való felruházása inspirálta a keleti kultúrára nyitó nemzetközi művészgenerációt.

„A kínai kalligráfiában az ecsetvonás elsődleges fontosságú. A festő-író megszünteti az ellentmondást az alany és tárgy, a szubjektum és objektum között, és azáltal, hogy a jelteremtés folyamatára koncentrál, úgy érzi, hogy aktívan részt vesz egy folyamatos és potenciálisan végtelen eseménysorozatban, /párhuzamosan a teremtés és újrateremtés kozmikus folyamatával/.” (Anthony Everitt)

 

Ezt a teremtő gesztust kerestem. Azt a legkevesebb behatást, mellyel a képfelület végérvényesen rögzíti az átalakulás pillanatát. Amikor a tabula rasa, az „üres”, az alapozott lemez a minden-keletkezés lenyomatától terhes, az ősrobbanás pillanatához tudnám hasonlítani.

A homogén háttér előkészítése meditatív folyamat. Ez a munkafolyamat hónapokig is eltart, látszólagos történés nélkül, a visszafogott, már-már aszketikus eljárás egy hosszas ráhangolódás.

Az újra és újra gondosan átfestett alap finom színátmeneteivel egy történés előtti teret hoz létre. A horror vacui, mintegy fekete lyuk magába gyűjti az energiákat, a kibontakozás végtelen lehetőségeinek feszültségét, a festett felület membránná válik.

Akárcsak Murakami akciójában, vagy Fontana vásznainál a cselekmény egybeesik a történéssel. Az energia új struktúrát ad a képi felületnek. Nem csak azért, mert az anyag szintjén minőségi változás jön létre, de az esemény elszenvedése által a felület szimbolikusan is állapotváltozáson megy át.

(KÉP14-17)

Az olajfesték még nyers. A maró anyag, melyet rácsurgatok, elemi szinten változtatja meg az anyag szerkezetét. Fizikai és kémiai struktúrája átrendeződik és egy új állapotban szilárdul vissza.

"The bigmomentcamewhenitwasdecidedtopaint," írja Rosenberg, "..justto PAINT.

The gestureonthecanvaswas a gesture of liberation."(Harold Rosenberg)

 

A festéket minimális irányítással csurgatom a táblára. Egyetlen mozdulat, egy gesztus, az „irányított véletlen” nyújt teret a kibontakozáshoz. A foltok elrendeződése mégis szabályosságokat mutat. Az anyag, belső törvényszerűségeinek engedve terül el a felületen. A molekulákhoz, bolygófelszínekhez, csillagködökhöz hasonlóan rendszert alkot. A mikro-és makro világ itt equivalens.

Az alkotás ideje egy pillanat. A kép szempontjából viszont egy végtelenül gazdag felület keletkezése.

Ezt a felfokozott érzékenységet az anyag iránt egyLyndaBenglis munkáiban láttam viszont. Öntött festékplasztikái az anyag testiségére fordítják a figyelmet.

(KÉP18-19)

AZ IDŐ

 

Csurgatott szobraimnál ipari anyagot választottam. A poliészter gyanta átlényegül, az idő negyedik dimenzióként, mint a létezés kibontakozásának lehetősége nyer jelentőséget. A megfagyasztott pillanat magában hordja az egész folyamat történetét, az anyag történetét.

(KÉP20-21)

A fotográfia által az idő megállítható lett. Muybridge sorozataival a folyamat tetten érhető. Az elmozdulás élménye konstanssá vált.

„- Hogy megmutassam a művemet! - kiáltotta felindultan az öreg. - Nem, nem, még nem tökéletes. Tegnap estefelé - mondotta - már azt hittem, hogy készen vagyok. Úgy láttam, hogy a szeme nedves, és reszket a teste. Hajfonatai is meg-megrezzentek. A leány lélegzett! De jóllehet, megtaláltam a módját, hogy a lapos vásznon megvalósítsam a természet domborúságát és gömbölyűségét, ma reggel, nappali világításban beláttam, hogy tévedtem.” (Honore de Balzac)

A festmény ideje összetett. Létezése az alkotói szándékkal kezdődik. Megfestésének folyamata egy új entitás keletkezése. De lezárható-e ez a folyamat?

A process art erre a mozzanatra helyezte a hangsúlyt. A művész az esemény médiuma. A kép pedig factum-ként áll. Ahogy a művész háttérbe szorul, a mű saját életére, az anyagra és az időre helyeződik a hangsúly.

 

"Byexcludingtechnologicalprocessesfromthemaking of art, webegintodiscoverotherprocesses of a more fundamentalorder." (Robert Shmitson)

 

Fehér című munkámnál fehér alapon fehér folt jelenik meg. A színválasztás szimbolikus. A megmart képfelületen a festék felhasadozik, lepereg, így a kép keletkezése már önmaga pusztulását és hiányát is magában hordozza. A festmény teljes létideje belesűrűsödik egyetlen pillanatba.

(KÉP22)

„...az idô akkor lehet benne egy képben, ha individuális szervei és elemei - noha úgy léteznek egymás mellett mint fizikai részek, például mint színfoltok vagy tintacsíkok - mégis felmutatnak egy bizonyos rendet, egy bizonyos belsô konzisztenciát, amit konzisztenciafokuknakmegfelelôen festettek beléjük. Ez a sorrend esztétikailag kötelezôvé teszi, hogy az egyedi elemek egy meghatározott idôrendben jelenjenek meg a szemlélô számára. A mû kritikailag kötelezô módon tárul fel a szemlélôelôtt egy meghatározott egymásutánban, azaz meghatározott vonalak mentén, amelyek a mû egyfajta témáját képezik, s amelyek, ha szemlélik azokat, egy bizonyos meghatározott ritmust eredményeznek."(Florenszkij)

 

A JELEN

 

Diplomamunkám témája maga a folyamat. Az az út, melyet eddigi munkáimmal bejártam szimbolikusan sűrűsödik a képben. E mellett bomlik ki a mű saját ideje, mely keletkezésének nyújt teret. Ezt a folyamatot kamerával rögzítettük. A film a kép stádiumait őrzi.

(KÉPEK23-)

A kép 31 táblából áll, ezek elrendeződése a festés folyamán változik. Az élek mentén belülről szétfeszülnek, tektonikus mozgásként kísérve a felületen futó változásokat. A sárga-zöld alapozáson festékfoltok jelennek meg. Az idő újabb és újabb elmozdulásokat hív életre. Míg a festék struktúrája őrzi a korábbi rétegek lenyomatait.

 

Így válik a kép felülete tanúvá, az idő lenyomatává és önmaga keletkezésének megfejthetetlen kulcsává

 

 

 

 

931327_607147662642508_1016338523_n.jpg